A világ eddigi legnagyobb emberáldozatot követelő hajókatasztrófája, a
Wilhelm Gustloff nevű német hajó 1945. január 30-i elsüllyesztése volt,
az S 13-as szovjet tengeralattjáró által – Marinyeszkó kapitány parancsnoksága alatt.
Amikor szinte percek alatt csaknem tízezer menekült, többségében nő és gyermek
pusztult el a Keleti-tenger jéghideg vízében.
Az eset a XX. század nagy elhallgatásai közé tartozik, a háború után a győztes Szovjetúnió nem kérkedett ezzel a “haditettével”, a vesztes Németország
pedig – sem az egyik se a másik – évtizedekig nem volt abban a helyzetben, hogy sérelmeit mások szemére hányhassa.
A hallgatás falát 2002-ben sikerült áttörnie Günter Grass írónak a Ráklépésben című
regényével, ám jellemző, hogy még a Nobel- díjas és feddhetetleül baloldali író bátor
és őszinte tette is élénk kritikát váltott ki az úgynevezett baloldalon.
1945. január utolsó napjaiban mintegy százezer balti és kelet-poroszországi civil németet, főként nőket, gyermekeket és öregeket kellett tengeri úton nyugat felé menteni a szárazföldön körülzárt térségből, ha nem akarták, hogy a Vörös Hadsereg áldozataivá váljanak. A Wilhelm Gustloff január 25-én kezdte meg az utasok felvételét Gdingen, lengyelül: Gdynia kikötőjében.
A szörnyű vérengzések hírére páni félelemben menekülő nők és gyermekek tömegével,
ellenőrzés nélkül lepték el a hajókat.
“Igy tízezernél is többen tartottak a hajón nyugat felé” olvasható az Élet és Tudomány
2005/6. és 7. számában megjelent írásban.
“Hatszor annyian vesztették életüket, mint a Titanic katasztrófája során, legalább
négyezer gyermek fulladt meg”
A Wilhelm Gustloff alig ötven méter mélységben nyugszik a lengyel partoktól 20 tengeri mérföldre, a roncsból az 1950-es években szovjet búvárok a legnagyobb titokban minden tárgyat elvittek.
A második világháború civil áldozatainak kettős mércével való megitélésének illusztrálására Günter Grass története mellé íme egy másik: a zülött életű, iszákos Marinyeszkó kapitány 1990-ben megkapta a Szovjetunió hőse érdemrendet, azóta szobrot emeltek neki Szentpéterváron.
A Titanic kapitánya, a tisztességben megőszült Edward John Smith a parancsnoki hídon állva
süllyedt a mélybe, a rábízott hajóval együtt.
“Legcudarabbul a gyerekek jártak.
- Mind olyan szerencsétlenül, fejivel előre pottyant a vízbe – emlékezett Anya. – Ott lebegtek a vastag mentőhacukába, fölül lábikókkal…
És amikor Anyát később asztalosbrigádjának legényei vagy alkalmi ágyastársai megkérdezték, mitől őszült meg fiatalasszony létére, azt válaszolta:
- Akkor történt, amikor gyerekeket láttam fejjel lefelé lógicsálni…”
Günter Grass: Ráklépésben 184. old.
“Anya tudta, mi folyik a rakparton:
- Az volt ám a tülekedés ! Micsoda ribillió!…
Eleinte rendesen fölírtak mindenkit, aki a hajóhídon följött, de aztán má’ nem törödtek a papírossal…
…Hatezer-hatszáz személyt vettek nyilvántartásba, közülük mintegy ötezer menekülőt. De amikor január 28-ától újabb tömegek furakodtak fel a lépcsőkön, azokat már senki sem számolta meg. Kétezren vagy inkább háromezren lehettek, akik sorszám nélkül s így örökre névtelenül maradtak?
…csak becsülni lehet, hogy a végén vagy négy és fél ezer csecsemő, kisgyermek és kiskorú tartózkodott a fedélzeten.”
Günter Grass: Ráklépésben 136. old.
“…Gustloff három torpedótalálat következtében süllyed!
Rendszeresen közölték rádión a merülő hajó helyzetét, vég nélkül, órákon át:
- Pozició: Stolpmünde, 55 fok 07 perc észak, 17 fok 42 perc kelet.
Segítséget kérünk…”
“…az S 13-as szovjet tengeralattjáró kategorikusan gyilkos hajó volt, míg a balti
Vöröslobogó Flotta hajóegységének legénysége nő- és gyermekgyilkos bandának minősült…”
Günter Grass: Ráklépésben 175. old.
