“Jönnek a dúlt keblű mélymagyarságok megint,
fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból,
csönd van.
Senki se pisszen.
Alantról kevéske hűlt költő csontujja int.
Ó, ha gyilkolni szabadna újra,
csámcsogva, hersegve szívnák a vért -
miért is?
Ki tudja.
Trianonért?
mered pár utcanév pici csontujja.
Ez olyan klíma: itt folyton beborul,
ez rendben van,
de szégyen, szégyen, szégyen,
hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,
és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,
hogy bebizonyítsuk,
nem csak a szemetek tudnak magyarul.”
Spiró György: Jönnek című vers, 1987
“Ami a verset illeti, alaposan megvizsgáltam a botrány után,
és jelenthetem: nem zsidó vers.
Semmi nincs benne, csak magyarságtudat.
Aki lezsidóz érte, az náci.
Sajnos, ha Magyarországon valaki a náci tendenciák ellen fellép,
az egyesek szemében nem lehet magyar,
csak ‘idegen’, például zsidó.
Ez beteg, elvakult reagálás.”
Szombat , 2006. május.
